Hamupipőke

"Élt egyszer egy messzi-messzi országban egy gazdag ember a feleségével meg a kislányával. Az asszony egyszer csak megbetegedett. Érezte, hogy nem sok ideje van hátra. Odahívatta betegágyához egyetlen leánykáját, és így szólt hozzá: - Kedves gyermekem, nekem most el kell búcsúznom tőled, nem vigyázhatok rád, nem oltalmazhatlak tovább. De magam helyett itt hagyok neked egy jó tanácsot. Légy mindig jó és jámbor, akkor mindig jóra fog fordulni a sorsod, és boldog lesz az életed. Azzal lehunyta a szemét, és meghalt. A lányka minden áldott nap kiment az édesanyja sírjához. Mindig jó volt, mindig jámbor volt. Megjött a tél, fehér leplet borított a temetőre, aztán megjött a tavasz újra felsütött a nap, kizöldült a határ, és a gazdag ember új asszonyt hozott a házhoz. Ennek az asszonynak már volt két lánya, azok is vele jöttek. Arcuk szép fehér volt, de a szívük csúnya fekete. S attól fogva nehéz sora lett a szegény árva lánynak..."

Friss topikok

új blog:)

2010.06.09. 11:21 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

http://hamupipokevol2.blog.hu/

Amikor lerángatnak a felhők közül...

2010.06.03. 11:14 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

 

Hát igen…ez az az érzés, nem is tudom, de köszönöm ezt a barátaimnak, de tényleg, nem is tudom mi lenne velem nélkülük…
Tegnap edzés után Vikivel beszélgettem, arról, hogy kit érdemes komolyan venni és kit nem…nyilván egy másfél hetes kapcsolat esetében erre nem kell törekedni…
Valójában nekem nem esik/esett rosszul, hogy az exével közös albérletbe költözik…nyilván velem még nincs olyan viszony, ami miatt felrúgná ezt a korábbi megállapodást, ugyan akkor valahogy úgy értettem, Viki szerint, legalábbis, hogy ha komoly volna és komolyan gondolná velem, akkor átgondolná, hogy jó lépés e-ez…Ezért aztán azt kérdeztem, hogy másfél hét után érzi  az ember már valamiről, hogy komoly?..és erre azt mondta, hogy igen, ha az akkor igen, mert nincs benne agyalás, nem gondolkodunk azon, hogy jó-e ez nekünk, csak megyünk és tesszük bele az energiát…végül is ők A-val már egy hónap után együtt laktak…és azért köztudott, hogy Viki előtte nem volt az az elköteleződős fajta, mellesleg azt, hogy emiatt sosem aggódott, vagy látványos jele nem volt, mindig tiszteltem benne
Persze rögtön azt mondta, hogy nekem még nem kell komoly kapcsolatban gondolkodnom senkivel, elég csak lenni…Én nem tudnék összeköltözni most senkivel, akkor sem, ha egyébként vágyom erre..
Hogy vele vágynék-e…persze, igen, csak ebből a megvilágításból érzem, tudom, hogy mihez tartsam magam..

Ez most jó nekem vagy nem?

2010.05.26. 14:02 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tegnap beszéltünk arról, hogy mi az amit vonzónak talál bennem, és egyetlen külsődleges tulajdonságot nem tudott mondani. :( Azt mondta, hogy az vonzza bennem, hogy a külsőm, ami olyan amilyen sztereotípiák tárházát vonultatta fel a fejében...tudod az ostoba szőke cicababa, karika fülbevalókkal és szoláriumozott bőrrel...és az, hogy belül meg olyan vagyok amilyen...szóval, hogy hatalmas ellentétet vél felfedezni, ami vonzóvá tesz és ráébreszti őt arra, hogy nem tévedhetetlen, és a tökéletesnek hitt emberismerete is megcsalhatja. Értem én, de azt nem tudom eldönteni, hogy ezt pozitívnak vagy negatívnak helyezzem el magamban. Egyrészt, ha csak a seggem tetszene valakinek, tuti felháborodnék, ha viszont csak a diszonanciám akkor az...az eshet rosszul...? Vagy ennek most örüljek...ez többb attól vagy kevesebb, nem egyoldalú ez megint?...Mi vaaaan....Pls, help... Érted?

a csatornám :D

2010.04.29. 23:28 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

https://www.youtube.com/user/csicsi101#g/f

:)

2010.01.21. 18:29 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

www.lifenetwork.hu/lifenetwork/20100121-sajat-edesanyja-tudejevel-elhet-tovabb-a-magyar-kisfiu.html

persze....

2010.01.19. 19:50 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

Ahogy megjelentek, el is tűntek...történt pár levélváltás, de most már minden a régi...nincsenek azok az illúziók, hogy fontos vagyok.

De lássuk be, nem vagyok fontos senkinek, még én se magamnak, talán ezért van ez az egész. Ha fontos lettem volna valaha is jobban meghúztam volna a határokat, olcsó szeretetnek tűnő egyszeri ölelésért cserébe, senkinek sem ajánlottam volna a világot. A jó hír hogy próbálok megváltozni, csak megint ne lennék beteg. Ez a rohadék immunrendszerem, nem elég, hogy megette a pajzsmirigyemet, de még a vírusokat is beengedi. De legalább megijedtem annyira, hogy kocabagós lettem pár hete, s már eszembe sem jut, hogy rá akarjak gyújtani...csak ha társaságban kávézok, vagy alkoholizálok...egyre ritkábban ezeket is.... Fáj a hátam, a köhögéstől, vagy tüdőgyulladásom van. Nem tudom.

Most már nem csak lelkileg, hanem testileg sem engedek közel magamhoz senkit. Most jó, már nem is igénylem. Tudom, hogy képes volnék szeretni, de kit, minek, miért? Visszafizetem az adósságaimat most ez a projekt, meg nyelvet tanulok, most éppen hollandul, egyetemre jelentkezek. Majd lesz valahogy....mindig van valahogy...

 

hogyan ne üldözd el a családod...

2010.01.02. 21:20 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

Megjelentek a rokonaim a semmiből...persze nem személyesen, hanem leveleket küldenek...az elmúlt pár évben még egy képes lapot sem...nem is értem mi van velük...pénzem az ugyebár nincs...Azon agyalok, hogy mit kellene válaszolnom, anélkül hogy szemrehányást teszek, vagy éppen kellemetlen helyzetbe hozzam őket. Ez azért is nehéz mert alapvetően, mint mindenki tudja, ez az egyik legjellemzőbb tulajdonságom.

 

Élt 2 hónapot!

2009.09.15. 11:43 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legutóbbi kapcsolat. Ezen már meg sem lepődök, én tényleg megpróbáltam, igazán. Még kötődni is kezdtem, majd közölte, hogy nem szeret, és igazából szexuálisan nem voltam/vagyok vonzó számára. Akkor minek kezdtük el...?
Ezen nem tudok felülemelkedni. Nem tudom eldönteni, hogy velem van a baj vagy a világgal és a benne élő emberekkel. Én pontosan tudtam, amikor elkezdtem vele az egészet, hogy milyen kompromisszumokat kell majd meghoznom. Kezdve azzal, hogy annyira sem művelt, mint én..és még számtalan dolog, mint pl. a pánikjai és szorongásai. De én elfogadtam, tényleg elfogadtam…annak ellenére, hogy biztos voltam benne, ha csak egyedül akarom a dolgot..nem fog sokáig tartani. De ennek nem ez a lényege. Hanem pillanatok alatt átgondolt lépés volt, mert úgy érzem bátorság, kockáztatás nélkül nem lehet nyerni. Legalább tapasztalatot nyertem. Igen is van férfi, aki belemegy úgy egy kapcsolatba, hogy szexuálisan nem vonzza a másik, csak azért, hogy dughasson.
Nem akarom többet azt a bélyeget megkapni, hogy feminista vagyok. Nem vagyok feminista, tudom milyenek a nők, nők között nőttem fel, nőkkel dolgozom együtt, és a barátaim egy része nő, és basszus ilyet soha nem hallottam még egyiktől sem….egyiktől sem. Nem egy alapján akarom megítélni az összes férfit, de egyre nehezebb, mert csak azt látom, hogy napjainkban igazából nem FÉRFIKÉNT, hanem véglényekként viselkednek.

 

Ezer éve...

2009.07.04. 18:37 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

Ennek meg volt az oka, kettő is. Egyrészt máshova írtam, írok. Másrészt el voltam foglalva. El vagyok most is, csak még mindig magammal. Nem olyan jó érzés, bár a múltkor az egyik csoporton sikerült megállapítanunk, hogy mindenki addig heverészik a maga pöcegödrében, ameddig kényelmes ott…és ha valamit akarunk, akkor bármeddig érhet az szar, akkor is kikászálódunk. Szóval én még jól elúszkálok az önsajnálat tengerében, és ahelyett, hogy így várnám a csodát, jelen esetben, egy nagy visszatérést, ehelyett tehát tovább kellene lépnem. Idáig el is jutottam, csak még arra nem jöttem rá, hogyan is kell az életben működni. Mármint az ismerkedésre és a párkapcsolati dologra értem…mert az online ismerkedés egyáltalán nem tetszik már  nekem. Nem is látom értelmét.

érzések...

2009.05.12. 19:24 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ha egyáltalán, így nevezhetőek…apró fellángolások, melyek mindig elmúlnak. Már másfél év eltelt és még mindig nem vagyok jobban. Ott vannak a soha el nem tűnő hegek.
 
Olyan lettem, hogy magam is meglepődök időről időre. Az egyik pillanatban szerelmes, a másik percben már semmit sem érzek. Először ragaszkodok, aztán idegesít a férfi és ellököm.
Rendre olyat választok, aki még csak véletlenül sem tud komolyan venni…azt gondolnám, hogy ez egy új keletű probléma. De nem…be kell, hogy lássam..mindig ilyen voltam. A pillanatnyi érzések miatt az előre látható boldogtalanságot választottam. Most is így vagyok csak nem kötődik egyetlen emberhez sem. A pillanatnyi boldogságot az egyedüllét öröme okozza, hogy magamat legalább elviselem és alkalmazkodnom nem kell, miközben mardossa szívemet a magány. Szeretném megérteni ezt az ambivalenciát. Szeretnék egészséges lenni. Kitartóan szeretni és jól választani, és mégis képtelen vagyok erre. Nem értem.

 

jó régen nem írtam:)

2009.04.23. 11:02 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

Most is csak ennyit mondanék:)

http://s8.bitefight.hu/c.php?uid=87319

duli-fuli

2009.04.08. 17:55 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

Épp egy pár órás megbeszélés után vagyok, tömve gondolatokkal...úgy érzem reális dühvel. Szeretnénk, mármint több civil szervezet, behozni egy szerintünk jól működő rendszert, elképzelést kis hazánkba egy hozzánk közeli országból. És vannak néha ilyen megbeszélések, többek között olyan résztvevőkkel, akik "fejesnek" az adott területen, politikai körökhöz, minisztériumokhoz közeli emberek. Persze teljesen más a hozzáállás, ők a meglévő elemekhez szeretnék integrálni a programot (szeretnék?) Szerintem meg nem megfelelően működő... A pályázati rendszerünk több ponton is szar.

 

Először is azért, mert bár végzel szükségletfelmérést az adott célcsoportra, de ez szinte kizárja a az egyéni problémák figyelembevételét...egyszerűbben.. tegyük fel, szeretnél x célcsoportnak csinálni egy képzést... akkor jelenleg felméred, hogy van e rá igény, és a képzés segítségével munkába tud e majd állni, utána megírod a pályázatot, a kiírt feltételeknek megfelelően, és tegyük fel ismét, hogy megnyered, na ezek után kezded el beszervezni, toborozni a résztvevőket, ami azért gáz, mert hiába jön hozzád olyan ember, akinek sokkal nagyobb szüksége van az adott képzésre, és mellesleg tudod, hogy minden más helyről elutasítást kap...neked is el kell küldened...vagyis lukas a háló...és miért? Azért mert rugalmatlan kiírási követelményeknek és szabályoknak kell megfelelned. Most például van ez a válság, és fix, hogy azokat az indikátorokat, amivel a pályázatot megnyertük, nem fogjuk tudni tartani, egyszerűbben ennyi embert ne fogunk tudni nyílt munkaerőpiacra,de semmilyen munkaerőpiacra sem elhelyezni. Ha akarsz valamit változtatni maximum annyit tehetsz, hogy az adott problémára állásfoglalást kérsz a finanszírozótól, aztán lesz ami lesz...Ellenben mennyivel jobb volna, ha megbíznának a több éve működő civil szervezetekben a korábbi pozitív tapasztalatok alapján és azt mondanák, hogy a lényeg, reális indikátorszámokkal megírni a pályázatot, minőségi munkát végezni..és rugalmasan alakítani a már betoborzott emberek szükségleteinek megfelelően a szabályokat...vagyis ne úgy csinálj képzést, hogy nem tudod kit veszel fel, hanem a képzést alakítsd a tanulni vágyókhoz..így eredményes lesz a munka és mindenki elégedett...ebbe belefér az egyéni fejlesztési terv, az erős és gyenge pontok megtalálása.. és esély olyan emberek számára, akik önállóan nem tudnak egyelőre talpon maradni...
No én ezt elmondtam, erre közölték, hogy ez irreális....Nem, nem irreális, más fejlett országokban ez így működik, tudom, mert láttam..és mert értek hozzá...
Ugyan ez a munkáltató érzékenyítésével kapcsolatban is...az hogy én mondom neki, hogy de vedd fel ezt az embert, mert szerintem alkalmas...nem elég...törvényeket kell módosítani...reakció: én ne gondoljam azt, hogy emiatt majd módosítani fogják a munka törvénykönyvét...de gondolom...másként csak adunk a sz@rnak egy pofont...és azok akiken segíteni akarunk maradnak ugyan ott és érvényesülni ugyan úgy nem tudnak...

Ezek a dolgok nagyon alap dolgok, ha nincs megfelelően alakított finanszírozási rendszer, és törvényi háttér, akkor a beintegrálásra kerülő, amúgy briliáns és rugalmas program...elveszti pont azt a pontját, amitől hatékonyan működik...

Jól felhúztam magam..mondjuk a kollégák, így azt mondták, hogy ahhoz képest, amit korábban mondtak ez már szemléletváltás....

 

England, england

2009.03.25. 16:01 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

 

Még mindig nem pihentem ki. Folyamatosan leragad a szemem. Az előbb itt volt a kolléga, akivel utaztam, rámnézett:
  • Jézusom, keresztbe áll a szemed..
 
Na csak ennyire vagyok fáradt.
 
Folyamatosan, szünet nélkül tudnék aludni.
 
Manchester. Hát szép is, meg jó is. Csak legalább annyira koszos, mint más európai nagyvárosok. Az emberek kaotikusan közlekednek. Nem számít, hogy milyen színű a gyalogos átkelőnél a lámpa, ha nem jön autó, átmennek. Mondhatnánk, hogy ez nálunk is így van, csak nálunk nem csúcsforgalomban. Igaz az autósok is teljesen megszokták, hogy ilyen formában hömpölyög a város. Felháborodás nincs. Éppen a leértékelős vásárlási láz idejére érkeztem, úgyhogy magam is könnyen be tudtam kapcsolódni a város vérkeringésébe. :))) Ugyan akkor úgy ítéltem meg, hogy a magassarkú és a miniszoknya ideje még nem jött el ebben az évben. Az angol vagy angliában élő fiatal lányoknak ebben nem egyezik velem a véleménye.:D
 
Amúgy a város nem nagy szám. Belváros és külváros. A belvárosban inkább irodaházak. Éttermek, boltok és hotelek vannak, és az emberek 80%-a a külvárosi „egyformaházak” világában él.
Látványosságnak, kb. egy óra alatt bejárható, tekinthető a polgármesteri hivatal (town hall), a katedrális, a könyvtár, még egy-két kisebb épület, lakóház, mintegy óvárosi jelleget öltve, illetve a manchesteri Big Wheel, az óriás kerék. Erre minden tériszonyomat leküzdve, fel is szálltam, és annyira nem volt rossz, mint amire számítottam.
 
Szakmai értelemben is kielégítő volt, ismét megállapítottam, hogy „nincs új a nap alatt”, csak nekünk kevés a pénzünk, illetve a magyar társadalomban a szolidaritás a béka popója alatt van 1000 m-rel, legalább....

 

Irány Manchester :)

2009.03.16. 12:05 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

 

Kedvenc pszichológusom:

- Fú undorító, szökőkút meg minden.

:DD Az irígység:)

3 nap Bécsben

2009.03.13. 16:38 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

 

Már meg kellett volna írnom, csak rettenetesen lusta voltam. Remek volt, nagyon jól éreztem magam. Ismét rájöttem, hogy Bécs egy falat London, már pedig Londont imádom.
 
Hétfőn hajnal 3.30-kor keltem, és olyan 5 körül indultunk, persze felvettük még másik két útitársunkat a város két különböző, lehetőleg egymástól távol eső pontján..:D Ehhez inkább nem szóltam hozzá..:D
Viszonylag hamar odaértünk Bécsbe, az utcák nem éppen tiszták, de ezt könnyen el lehet nézni, mert hajléktalanok legalább nincsenek. 3 nap alatt legalábbis végig tömegközlekedtem a várost és egyel sem találkoztam. (Közben Ica, a takarítónőnk itt rohangál körülöttem, és beszél..elég nehéz koncentrálni tőle, bár meg van az a jó szokása, hogy elmossa utánam az edényeket, csak úgy mint anyu :D..tehát nem szólok)
Nem hiszem, hogy túl sok olvasót érdekel, hogy mit is csináltam ott, de azt elárulom, ha valaki még nem tudná (nyilván azért mert olyan sűrűn blogolok, hogy el lehet felejteni..:D), hogy nem nyaralni voltam. Még most is az ebből adódó fáradtságot próbálom kiheverni.
Kedden egyedül utaztam Bécsben, metrón és villamoson egyaránt, több átszállással, úgy hogy jelentem: Felnőttem!
Erre pár évvel ezelőtt még ha a meggyilkolásommal fenyegetnek sem tudtak volna rávenni. Aznap lementem a szemközti boltba reggelit venni, mert a continentálist átaludtam, amúgy is az volt az elképzelésem, hogy ott majd kártyával fizetek, és még cigit is tudok venni, tehát nem muszáj senkihez sem hozzá szólnom. Na itt buktam be! :D:D
Cigit ugyanis nem árulnak a Szupermarketban, csak trafikokban a tax miatt, szóval még bankautomatából is vettem fel pénzt, aztán egy trafikossal szóba álltam cigaretta ügyben. Tudom, ez nem olyan nagy dolog, de kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem:D aztán találkoztam a Langenfeldgasse-nál a helyi kísérőnkkel, aki mellesleg beszél németül és angolul, and that's all. Aztán valahogy csak elkezdtünk beszélni. Mondtam neki, hogy csak nyugodtan, én mindent meg fogok érteni, csak válaszolni nem tudok, de emiatt nem kell aggódnia, csak legyen türelemmel :D:D Aztán megérkeztünk a speciális iskolába, ahol a szakember megmutatta nekem, hogyan is kellene a dolgoknak itthon működnie, jah és ő is angolul beszélt. Na most én értettem őt, visszafele már voltak gondok...de azért valahogy csak ment.... Ez volt a legkimerítőbb nap...

 

Beleszerettem!

2009.03.04. 11:38 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

Ezt a statit kapná az egyik mai ügyfelem. :D Ha láttál már jóképű, csibész srácot, fiatal, tetovált nyami :D Wilson-kóros, ami 9 éve, 18 éves korában lett diagnosztizálva.Melette Parkinson-kór is. :( Sajnos fokozatosan leépül...és gyógyulásra semmi esély..:(
 

http://www.parkinson-tarsasag.hu/upload/parkinson/document/dibo.htm

http://www.hazipatika.com/services/betegseglexikon/view?id=318

Leégések

2009.03.03. 18:24 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gazdasági válság= már három barátomat rúgtak ki a munkahelyéről

Nálunk is rengeteg az ügyfél, naponta fejenként 3 új ember jelentkezik, hogy dolgozni szeretne. Na és ezt szorozd meg 3-mal, és úgy hogy eltelt 2 hónap ebből az évből. Vagyis az 135 ügyfél, de mindig is szar voltam matekból, na ha ez így megy tovább, akkor nagyon súlyos problémák lesznek…a heti 1 vagy kéthetente egy új munkaajánlatot kapunk, a korábbi heti 3hoz képest.

 

 

De gazdasági válság ide vagy oda, most kitalálták, hogy Bécsbe kell menni. Amihez persze jó angol nyelvtudás kell. Állítólag én jól beszélek angolul, állítólag. :D Inkább értek, filmeket…:) A beszéddel már lesznek problémák. Kolleganőm, aki jobban beszél..nem tud elmenni a gyerek miatt. Ezért ki megy? Én megyek. Súlyos leégések lesznek, kérem szépen…:P

 

Nem baj, majd próbálok átlátszó lenni.

Kiborult a bili...mai panasz áradat

2009.02.26. 13:45 | Csicsi101 | 8 komment

Mindenki elhiheti, hogy nem én kértem a Jó Istent arra, 16 évvel ezelőtt, hogy legyen pajzsmirigy alulműködésem…de ami ebben az országban megy orvosi ellátás szinten az egy nonszensz…

 

4szer telefonáltam egy nap, hogy kapjak a kórházi pajzsmirigy ambulancián időpontot, és erre az időpontra vártam 3 hónapot. Ma 10-re kellett volna ott lennem. Egy évben minimum két kontrollra el kell járnom, beállítják a napi gyógyszer adagomat, amivel mint mondtam már 16 éve minden egyes napomat indítom, jó esetben…

Azért, hogy a doktor bácsi megmondja, hogy szedjek e többet vagy szedjek kevesebbet, mint ahogy mondtam vártam 3 hónapot….értitek 3 hónapot egy 10 perces konzultációért…de mivel az egészségügy ez alatt a nem kevés idő alatt sem lett jobb, ezért talán már hozzászokhattam volna…azért amíg volt Budai Gyermekkórház, el voltam kényeztetve..

A kontrollt mindig megelőzi egy vérvétel, amiből megállapítják éppen, hogy az agyalapi mirigyemnek milyen hangulata van a hormonjaim termeléséhez, és ehhez állítják hozzá a gyógyszeremet…Legutóbb, mivel nem kell nagy észlénynek lennem ennyi idő után, hogy tudjam mi van, az agyalapi mirigyem úgy döntött, hogy többet termel, ezért a 100/125 mg-os gyógyszer mennyiséget soknak találta a szervezetem. Emiatt túlmúködésem lett és gyakorlatilag tavaly novembertől egészen szinte mostanáig alvászavarokkal, mondhatni nem alvással küzdöttem, tehát ez a 3-4 naponta tudtam aludni pár órát..De ez rajtam és környezetemen kívül senkit nem izgat….De ma végre eljött a nagy nap!!! Irány az orvos, csak előtte bemennék az SZTK-ba a vérvételem eredményért és onnan irány az endokrinológia…mellesleg ezért szabadnapot kellett kivennem (de minek).

Jah, kétféleképpen tudok vérvételre menni.. az ambulanciára, ahol félévente változik, hogy csinálnak-e ők helyben vérvételt vagy sem…a másik a kerületi SZTK (nagyon barátságos szintén)

Az SZTK-ban közlik, hogy leletkiadás 11 órától, csak nekem meg 10-re van időpontom, amire 3 hónapot vártam…de szemben az ostoba hízott disznót nem hatja meg, végül is nem az ő betegsége…én meg csak passzióból járok ide..szerinte..Szerintem meg anyádat, azt…

Végül nem kaptam meg a leletem, sőt még az időpontomat is lekéstem, de az hagyján próbáltam őket felhívni, hogy mi a helyzet, de a központi számon a telefonos kisasszony közölte, hogy foglalt a vonal. No, ezt eljátszotta velem 3szor fél óra alatt….Mert, hogy miért van az, hogy egy ilyen forgalmas pajzsmirigy betegeket ellátó központnak csak egy telefonvonala van?

 

Végül két sírógörcs és egy káromkodó görcs között hazajöttem, és kerestem a neten egy magán orvosi rendelőt. Milyen meglepő, leendő orvosom vette fel a telefont, mert volt rá ideje…, elmondtam a problémámat, mondta, hogy szeretettel vár és még szabadságot sem kell kivennem emiatt, merthogy tud nekem adni kora esti időpontot, és ami a lényeg már jövő hétre..

És mivel elfogadja az SZTK-s vérvételt, ezért a konzultáció: addig tart ameddig én szeretném, hogy tartson, és kb. 5000 Ft-omba fog kerülni. Félévente ki lehet bírni.

 

Ezért fizetek TB járulékot minden hónapban?

Mi van azokkal, akiknek nincs 5000 Ft-juk erre?

 

 

A másik csak, hogy érthető legyen, az én betegségem azon kívül, amihez ennyi idő alatt hozzászoktam jár még egy plusz dologgal, ami életem egy bizonyos szakaszában komoly anyagi terheket róhat majd rám. Ha egyszer valami csoda folytán mégis úgy döntenék, hogy gyereket akarok, ha egyáltalán lehet…, akkor kéthetente kell majd végigcsinálnom ezt a nyamvadt procedúrát. Vagyis egyik héten vérvétel, másik héten konzultáció…Hogy miért? Azért mert ennek a hormonnak a hiánya kihat a hasbeli élőlény fejlődésére, és akár súlyos értelmi sérült is lehet…akkor viszont, ha én rendesen járok orvoshoz, és szedem a gyógyszert, teljesen egészséges lesz.

 

 

Ez a betegség fura dolog.. alapvetően nincs betegség tudatom.. próbálom úgy élni a hétköznapokat, mint bárki más. Nyilván ebben is van olyan, akinek enyhébb, van akinek komolyabb.. Nekem sajnos komolyabb….az évek előrehaladtával egyre magasabb adagokat kell szednem, és egyre erősödnek a tünetek is. Ami miatt sokszor az emberek intoleráns, bántó vicceinek tárgyává leszek, mert ha egy betegség annyira nem látszik, mondjuk mintha mozgássérült lennék, akkor olyan mintha nem is volna…Biztos csak lustaságból ülök le ahol lehet, és biztos azért alszom el a járműveken, mert minden éjjel bulizni járok....Bár sosem szoktam felhívni senkinek a figyelmét: na, hogy ez ami most van, amiatt van…Meg ha jól van beállítva a gyógyszerem, akkor tényleg rendben szoktam lenni....és nem panaszkodom...

 

 

Ha valakit olyan nagyon érdekel:)

 http://209.85.129.132/search?q=cache:-VcHc4FEUAUJ:www.konzilium.hu/pajzsmirigy/konziluj/letolt/hipot.pdf+pajzsmirigy+alulm%C5%B1k%C3%B6d%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=4&gl=hu

http://www.hazipatika.com/services/betegseglexikon/view?id=75

http://www.vital.hu/themes/sick/pajzsmirigy1.htm

Akarok eredeti DC Comics figurákat:(

2009.02.24. 14:29 | Csicsi101 | 1 komment

Ilyenek ezek...:D

2009.02.24. 13:36 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

A mutyizást mindig is utáltam....A "mutyizás" más helyeken bratyózásnak, haverkodásnak, csókoskodásnak hívják, az amikor, ha a megfelelő segget megfelelően nyalod akkor jó pozíciókban találod magad...

Na ezzel sosem tudtam azonosulni....Bejön az előbb ez egyik főnököm egy néger lánnyal, hogy harmad éves szociális munkás és valami ismerőse, és szeretné, ha segítenénk az elhelyezkedésében...mert suli mellett szeretne dolgozni. Nem mintha nem volnának kapcsolataim, csak azokra a helyekre kihalásos alapon lehetne bejutni vagy sehogy.. Magyarul nem tudok segíteni...

De egyébként is...nem bírom az ilyet...nekem sem segített senki...


 

Lehet kapni http://www.dc-sorozat.hu/?gclid=CNa73fiU9ZgCFQqT3wodllxm1g

Pedig én nem vagyok áldozattípus :(

2009.02.16. 21:18 | Csicsi101 | 2 komment

Az történt, hogy nem rég jöttem fel a lifttel. (Jelnyelvi képzésen voltam) ÉS beszállt mellém egy mocskos disznó, én jöttem az emeletre, ahol lakom, az a paréj meg egy emelettel feljebb, és leejtette a papír zsebkendőjét, aztán miközben felvette…felemelte a szoknyám…persze alig jutottam szóhoz dühömben és mire eléggé kikérhettem volna magamnak már megállt a lift. Nagyon féltem és félek. :( Véresre volt karmolva a retkes lábú hordatöltelék pofája és kaján vigyorgott felháborodásomon, ha nem arra gondoltam volna, hogy holnap hívja a családját, hogy közösen erőszakoljanak meg, biztos lekeverek neki egyet. Amikor kiszálltam a liftből jól meg is nézte merre jövök be, nehogy biztonságban érezhessem magam.

 

 

http://www.noilapozo.hu/20090214/a_buncselekmenyek_aldozatainak_vedelme_itthon_ma_mar_hivatalosan_is

no?:D

2009.02.12. 12:30 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

3 nap Manchesterben, szakmailag :D, hurrá! :D

Akkor ne merjek kimenni az utcára?

2009.02.11. 10:00 | Csicsi101 | 2 komment

Tegnap havas délután négykor a kolléganőm ismerősét megkéselték, miután bankautomatából pénzt vett ki. Mi lesz így?:(

Tanácsok Online társkereséshez :D

2009.02.09. 21:34 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

 

Fodrásznál voltam:) Új fazon és ez most szerintem is jól áll:) És kitaláltuk milyen melír lesz hozzá. Gondolom ez mindenkit érdekel rajtam kívül:) De hát nem olvasni jó, hanem nézni. ;):D
 
Kedvenc pszichológusom holnap éli meg első netes randiját, ezért be van rezelve rendesen és persze kinek a véleményét kéri ki? :D
Végül belegondoltam, hogy talán nem én vagyok ilyen ügyekben a legjobb tanácsadó. :D Vagy mégis?
 
Emlékszem, hogy az elején milyen naivan és ártatlan módon álltam a kérdéshez. Szerettem volna találni valakit, akit szerethetek, és viszont szeret. Őszintén, nyíltan, játszmák nélkül, és a végére magam is "játékos" lettem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem, és nem jut eszembe az a sok randi, és a maga módján szórakoztató emberek, helyzetek. De lássuk be igazán kihasználni ezeket a helyzeteket sosem tudtam, mert nem volt hozzá "gyomrom" (Bocitól kellett volna tanulnom: Hogyan lehet 100e ft-os smink készletet kivarázsolni egy férfi pénztárcából? :D)
 
Szóval nem a játékot tanácsoltam, csak annyit, hogy legyen óvatos, mert minél több időt tölt el valaki egy társkeresőn, minél többet randizik, minél jobban visszaél.. annál szemetebb és érzéketlenebb lesz mások iránt, és ha ez velem megtörtént, vele is megtörténhet és azzal is, akivel épp randira készül...
 
Szóval, ha már kérte a tanácsom, vagy bárki kéri:)
 
1. Döntsd el, mit akarsz! Egy éjszakát vagy hosszabb távú versenyzőt.
 
2. Légy határozott! De azért maradj nő, ne olyan, hogy haptákban álljon melletted a másik.
 
3. Türelem!
 
Ha nő vagy mindig engedd, hogy a másik fél kezdeményezzen. (randit, telefonszám cserét, találkahely kitalálását és stb...)  Ez miért jó? Megtudod, hogy mennyire vagy érdekes, meg tudod, hogy mennyire tud viselkedni, és viszonylag rövid időn belül mik a szándékai:)
Ha pl. a lakására hív, vagy hozzád akar fel menni, elsőre, akkor sejthető mit is akar:D
Nem azt mondom, hogy ezzel éveket nyersz, mert így tuti meg lesz a "komoly" kapcsolat, (már ha valami tartósabbat szeretnél) de mindenképpen idő és energiaspóroló, mellesleg megkíméled magad egy csomó csalódástól.
Ezzel kapcsolatos a "ráhagyó" viselkedés, ami benyomáskeltő stratégia:) Jelen esetben, ha a másik nem érzi, hogy vihart kavar a biliben, annál jobban, szeretné :):)
 
 
4. Beszéltesd!
 
Az első randin hagyd beszélni, persze ne legyél tök kuka, de úgy kérdezz, hogy bőven tudjon válaszolni, azonban még ne legyen kellemetlen számára a helyzet (ez ugyan is nem kihallgatás :D ), illetve csak annyit mondjon magáról, amennyit szükségesnek érez, és persze úgy nem tudsz meg infót, ha te nem mondasz magadról semmit, de azért figyelj arra, hogy ne játszd ki minden lapod :D
 
5. Fegyelem!
 
Úgy tudj laza lenni, hogy közben mégis fegyelmezett vagy:). Vagyis, ha nem egy estére vágysz, nem jó ötlet ágyban kikötni a másikkal, bár az is kérdéses: meddig érdemes húzni a dolgot? :) Legyen a klasszikus verzió vagy már a másodikon, esetleg húzd el tovább? (Ez egy másik bejegyzést is felölelne) Minden esetre, mindig legyen "B" terv, vagyis, ha lemondja, legyen más programod, és természetesen a randi utánra is szervezz valamit, mert ha túl jól érzitek magatokat...nos, khm:D
Sose áruld el, hogy egyedül van e versenyben:)!!!! Egyrészt semmi köze hozzá, másrészt, ha igen elbízza magát, harmadrészt, ha régóta randizgat és sűrűn cseréli a csajokat, akkor azt hiszi könnyű vagy (nem kell másokkal küzdenie érted, ha meg éppen túl sokkal akkor azért), még akkor is ha ez nem feltétlenül igaz...kivéve ha ez a célod (1. pont :D)
 
6. Érezd jól magad, elvárások nélkül!
 
Mindezek után, talán ez a legnehezebb, mert amit írtam stratégia, és egyáltalán NEM szimpatikus. Mindannyian csak azt szeretnénk, ha olyannak szeretnének, amilyenek vagyunk. Sajnos a világ nem ilyen :(:( Az ajándékot minidig a csomagolás teszi vonzóvá és sokan nem tudják értékelni azt, ami nem elég díszes. Ez nem hazugságra buzdítás, mert arra nem lehet építeni!!!! Pusztán marketing:D
 
És egy kis kieg:):
Vagyis maradj őszinte, tudd, hogy mit akarsz, de soha ne éreztesd, hogy elvárásaid vannak az adott helyzetben (ne beszélj arról a randi partnernek, hogy milyen kapcsolatra vágysz, válaszold inkább, hogy nem tudod, és várd meg, hogyan alakul.)
 
Miért?  Ez illúzió, és már benne van a szóban, hogy partner..., vagyis te vágyhatsz valamire, de szar ügy, ha a másik félnek éppen mások a vágyai. A lényeg, hogy tudd, hogy mire vágyik a másik, ezt már egy beszélgetésből ki lehet deríteni (meg van a technikája :D), de nem feltétlenül szükséges, ha nem azonosak az elképzelések, akkor hagyd elmenni, mert ha JOBBAN MEGISMER SEM FOG MÁST GONDOLNI 
KETTŐTÖK VISZONYÁRÓL!
Erőltetni pedig semmit sem szabad!!!!!
Tehát NE légy erőltetett, erőszakos, elalélós, elvárós: csak irányítsd a helyzetet, és közben hagyd, hogy történjenek a dolgok, és engedd meg magadnak, hogy jól érezd magad!!! (A gyermektelenség pánikját, a kapuzárási pánikot, a midlife krízist, sőt a kríziseidet úgy általában hagyd otthon, egy vadidegen ember nem lesz kíváncsi rá, hacsak nem pszichológus, vagy szociális munkás, esetleg Teréz anyu:)) Csak azt mérd fel, hogyha tartós kapcsolatra vágysz, képes lesz e később érzelmileg támogatni problémáid megoldása során (na ez nem az első randi derül ki:D)
 
 
Hozzáteszek két apróságot, ha már eddig elolvastad:
 
1. SZERINTEM!
 
2. Szex és NEW YORK :D:D
 
3. A kivétel erősiti a szabályt, és a hatékonyságra nincs bizonyíték!:)

 

Éjszakai buszon

2009.02.07. 14:39 | Csicsi101 | Szólj hozzá!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Ez a pillangó hatás..
 
A srácokkal búcsúzáskor még puszilkodtam, emiatt lekéstem az éjszakai buszt. Attist még láttam hazafelé menni sörmámorában rágyújtani :)), majd megérkezett a busz, és félig kockára fagyva próbáltam felfelé gurulni a lépcsőkön.
De hát alig tettem meg az utolsó lépést, már szembe is állt velem egy kaller,... hát bérletem nincs, marad az éjszakai jegy. Vásároltam, és magamban konstatáltam, hogy a disznók megint felemelték az árát, és az már két buszra 800 pénz, ami igencsak sok…azért, hogy mellesleg még szétfagyjak hazáig a buszon, me' fütés az nincs.
 
Aztán a kaller maga akarta kilukasztani nekem a jegyet, de béna volt, nem sikerült neki, ezért nem tépte el, hanem annyit mondott : „jó lesz egy másik útra” :D Meg is lepődtem, hogy sikerült bejutnia a BKV ellenőri törzsgárdába annak ellenére, hogy a náluk meghatározott bunkósági rátán nem éri el a szokásos mércét? :D
 
Ezért aztán taxizás helyett, megvártam inkább a 914-es éjszakait, ahol felhasználtam korábban váltott jegyemet, majd alvást próbáltam kezdeményezni a busz hátsóbbik felében. Ezt két megállóval később megakadályozta egy NEMileg kevert cigányhorda (és itt most nincs rasszizmus, a színnel nincs baj, csak a viselkedéssel, meg azzal, hogy némileg féltem, mint tudjuk manapság nem annyira jellemző, hogy az erősebbek megvédjék a gyengébbeket, vagyis az embereket nem érdekli), aztán ők letakarodtak a buszról. Helyükre felszállt két lassan érettségizőkorba érő srác tök részegen..
És elkezdtek mindenkivel, de tényleg mindenkivel, aki a busz hátuljában volt, ismerkedni:D Végül valami duma után én sem bírtam, tovább elkezdtem nevetni, na és akkor lecsaptak rám :D Hazáig szórakoztattak, alig bírtam levakarni magamról őket, még a buszmegállóból is kiabálták utánam, hogy ne siessek úgy, és a legszebb barátságok mindig az éjszakai buszon köttetnek. :D
 
 De mit akartam ebből kihozni, már nem tudom…ja igen a pillangó hatás..még nem láttam..szeretném megnézni, továbbá nagyon csilivili lett a körmöm, és ennek örülök. Ja és még valami, csak, hogy írás-kényszeremnek eleget tegyek, szerintetek anyu újabban miért csinálja a krumplifőzeléket csípősre? :D

 

süti beállítások módosítása