Hamupipőke

Megünnepeltem első estémet egyedül:) Mármint nem leszek egyedül…

:D Csak Kriszti elköltözött, tehát a csaj-lakból, boszorkány-lak lett. Ennek a macskám mellett, én is örülök. Ezért Gyémánttal mancs a kézben megünnepeltük és roptunk egyet a zsákmányállatra. :D:D

Kispál: Zsákmányállat: www.youtube.com/watch

Küldő: M. 01/17/2009 01:37

"Te hazamentél a barátaidtól, hogy dugj egy pasival?"

No comment....

Többen jelezték a társkeresőn, hogy ki kellene adnom a randis történeteimet könyvben, mert állítólag jókat nevetnek rajta:) Nos nem tudom, hogy kell az ilyet csinálni:) De ha már ennyien mondják lehet benne valami:)

Annyira belefáradtam már …hogy nincs kedvem…

Tegnap előtt fura dolog történt, és azt hittem, hogy a véletleneknek van értelme, de világon semmi, tényleg semmi…

Miután úgy tűnik megint kudarcot vallottam egy kapcsolatban minden fajta türelmem hiányának eredményeképpen…De nincs energiám valakinek ilyen mélyen gyökerező lelki problémával foglalkozni, elég ezt tenni munkaidőben…

Megismertem valakit, akitől valójában nem akartam semmit…Mégis iszonyúan sikerült a viselkedésével megbántania…

Gyerekkoromban apuék csiszolással foglalkoztak, és apám bátyja tanított is. Aztán amikor bezártuk a boltot a gépeink átkerültek a tanítványához és apu segített őket beszerelni, rendben tartani, stb..Jó barátok lettek. Na ennek a pasinak van két fia. A kisebbik fent van az ominózus társkeresőn. Sosem találkoztunk még. (Ezek után soha nem is fogunk…) Rám küldött egy statit, én pedig a reglapon felismertem a tárgyakat a stílusáról, ahogy készítik őket…elég egyedi egyébként..Gyorsan megörültünk egymásnak, dumáltunk, jó fej volt…Ma meg úgy viselkedett, mint egy bunkó paraszt… és kurvára nem értem…próbáltam kicsikarni valami őszinte reakciót…de nem igazán ment…Úgyhogy végül fogtam és töröltem a picsába az msnemről.

Ez baromira nem arról szólt, hogy akarnék tőle bármit is….hanem…

Az egésznek az emberi oldalát nem értem…

Link blog, magyarul ajánló, nektek, tőlem, sok szeretettel, mert őket szeretem:) (baloldalt)

fáj.

Nem megy minden olyan simán, mint ahogy gondoltam…lehet, hogy még sem tudok benne lenni egy kapcsolatban…

Olyan dolgok zavarnak…ami teljesen fura..bár én sosem voltam az a nagyon ragaszkodós romantikus típus…de vannak dolgok, amelyek kifejezetten idegesítenek…például a ragaszkodása…minél jobban érzem, hogy mennyire odáig van, annál távolabb kerül tőlem…és egyszerűen nem tudok hatással lenni magamra. Miért van ez?

Igen, jól érzem magam a bőrömben, amikor egyedül vagyok…nem az alkalmazkodásról van szó…az megy és amúgy nem is kell nagyon…Hanem még mindig az az érzés, hogy rettegek, rosszul vagyok az egésztől, olyan mintha a megteremtett biztonságos hétköznapjaimat fenyegetné ez az egész. Miért van ez? Miért nem tudom kezelni? Valaki írjon valamit nekem ide…hol van a hiba?

Le lettem szúrva, hogy nem frissül a blogom. De annyi minden történt, hogy egyelőre én sem tudtam feldolgozni.

Van pasim:) és mostanra a kezdeti nehézségeket is leküzdöttük, ma reggel bemutattam nevelőanyámnak is. Úgy vettem észre, hogy tetszik neki. A kísértést is elég jól leküzdöttem, most nem aggódok, hogy megcsalom, vagy lesz jobb...mert egyre jobbnak látom:)

Próbálok rendet rakni a fejemben, elengedni azt akit szerettem, azért, hogy boldog lehessek megint. Talán most ez olyan lesz, amilyenre mindig is vágytam:)

Persze egy csomó minden foglalkoztatja a fejemet, de most ez az elsődleges.

Okos, tud csocsózni, meg ultizni, meg pókerezni, meg biliárdozni, és úgy tud inni, hogy nem részegedik le, még nagy mennyiségű piától sem:) Emiatt ritkán szokott inni, mer' minek, ha nincs hatása :D és ennek örülök. Nem dohányzik, nem drogozik. Jó a humora, vagy nekem legalábbis tetszik:) Rendes családi háttere van, ami ritka manapság. Mindenről van véleménye és elég kritikus. Szeret engem fotózni:)

Hamarosan bemutatom a barátaimnak is. Emiatt izgulok, szeretném, ha elfogadnák, ha könnyen be tudna illeszkedni:)

"A vitorlázás tervezett időpontja 2009 július vége, augusztus eleje. Indulas Zadarból.
Tervezett útvonal: Zadar - Kornatok - Sibenik - Trogir - Spilt - Brac - Hvar.
Persze ez csak terv, a tényleges útvonal a társaságtól és az időjárástól függ. Ellentétben sok hajós nyaralással, én tényleg vitorlázni szeretnék és nem motorosnak használni a vitorást.
Erre a nyaralásra keresek társakat. Olyan független lányok, nők jelentkezését várom, akik függetlenek, nem riadnak vissza a vitorlázástól, és szeretnének 2 gondtalan hetet eltölteni az Adrián. Amit nyújtani tudok: hajó, és teljes ellátás a hajón.
Gondolom, felvetődik benned a kérdés, hogy MIÉRT?

Több okom is van:
1. Szeretnék egy minden kötöttségektől mentes nyaralást jó társaságban.
2. Szeretném megtalálni azt akivel leélem az életem. Unom már a szokványos randikat. Úgy gondolom, hogy ez alatt a két hét alatt megismerjük egymást annyira, hogy nagy meglepetéseket már nem okozunk egymásnak
3. Mert megtehetem

Mik a konkrét elképzeléseim:

Mivel a hajóban 5 kabin van, ezért 8 vállalkozó kedvű, kedves, intelligens, és nem utolsó sorban vonzó lányt, hölgyet keresek. A kiválasztottakkal természetesen a vitorlázást megelőzően szeretnék találkozni, hogy egy kicsit megismerjük egymást. Ha mindketten úgy gondoljuk, hogy szeretnénk egy hajóban "evezni" - legalább két hétig - megbeszéljük a részleteket.
A nyaralás semmilyen kötelezettséggel nem jár. Nem kell lefeküdni senkivel, nem készül fotó, nem valóság show, nincs kiszavazás, rózsa... Valóban abszolut semmit nem várok el az utitársaimtól. Kivéve, talán, hogy jól érezzék magukat.
A nyaralás célja az, - a bulin és a pihenésen kívül - hogy talán megismerjem azt a lányt, hölgyet, aki nélkül nem tudnám leélni az életemet.
Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e .

Ha még mindig olvasol, valószínűleg elgondolkodsz a lehetőségen. Ne habozz, jelentkezz, és nem maradsz le egy óriási buliról. Ha egyedül nem mersz, vagy akarsz eljönni, hozd el a barátnődet is - amíg lehet.

NE kérdezd, meg, hogy ez most komoly-e!
AZ!!!

És igen! A képen én vagyok! Akár hiszed akár nem.

2008.11.15. 15:45

7 hely van még."

Bonanza: Persze hajnal van megint...

www.youtube.com/watch

Nem vagyok érthető ez van...nem attól félek, hogy megint át leszek vágva, hanem attól, hogy én vágok át valakit...minden amit teszünk következményekkel jár...amint érzem, hogy szorul a hurok a nyakam körül kiugrok...nem tudok felelősséget vállalni..szeretni valakit és szeretve lenni pedig felelősség...ami most nem arról szól... idővel arról szólhat, ezért útját állom a dolognak...ez olyan mint hűségesnek lenni...jelen pillanatban az sem menne, viszont semmi köze a vadászathoz...mert engem bánt, mélyen bánt..ha valakinek ártok! Erre ennyit tudok hirtelen mondani...

Azon gondolkodtam a mi nap, hogy vannak emberek, akik imádják közölni, hogy mennyi fontos számukra az intelligencia.

Egyszerűen szeretnek intelligens emberekkel beszélgetni…

Nos engem zavar ez a téveszme…ahhoz, hogy valakivel érdemes legyen társalogni, az intelligenciának csak annyiban van köze, hogy az adott helyzetben mennyire tud gyorsan reagálni, egy adott problémát mennyire tud gyorsan megoldani…egyébként semmi a világon…a műveltség és az EQ tesz valakit kommunikatívvá és akkor még hozzájön a szüleinktől, és az iskolában elsajátított kommunikáció, illetve az, hogy mennyire gátolnak minket a szerzett traumáink közlékenységünkben. Jó példa erre, hogy mennyire irtózok az idegen emberekkel való telefonos kommunikációtól…régebben ez annyira durva volt, hogy egyáltalán nem voltam hajlandó telefonon érintkezni ismeretlenekkel, sőt még személyes formában is nehezen nyilvánultam meg. Leginkább csak bizonyos idő és ismeretség elteltével, amikor meg már az volt a probléma, hogy túl személyesre vettem…

Az utóbbi két-három évben viszont ez rengeteget változott..ahhoz képest, hogy a boltban nem mertem kérni egy cigit sem…sőt olyan helyre nem is mentem be vásárolni, ahol többet kellett beszélni két-három szónál.

Mostanra a xenofóbiámat igen rendesen legyűrtem, az élet úgy hozta, hogy nem volt választásom…közben rájöttem: megbízhatok annyira az emberekben, hogy ha hibázok is, komolyabb konfliktusok és megaláztatások nélkül közöljék velem, mit nem csinálok helyesen szerintük.

Jelenleg azt találom legnagyobb hibának, hogy megmondom, amit gondolok, és időnként hajlamos vagyok mások helyett beszélni, mintegy megoldani a problémáját, anélkül, hogy kért volna erre..

Érzem, hogy erre rá fogok fázni…meg kell tanulnom befogni a „lepénylesőm”..:-)

Na kíváncsi vagyok milyen lesz levelező lista és társkereső nélkül:)

Néha úgy érzem, hogy ez már a vég...:(

Közben pasi ügyek is vannak, jelen pillanatban kettő...és mindkettő szép, okos.. miegymás teisssten nem tudok dönteni:))

Igazából, jól vagyok...tényleg semmi bajom...szerelem nincs a láthatáron…ugyan van egy srác, akivel már két randit "megértünk", de nem az a "hazakísérős" fajta…igazából baromi határozatlan, véget fogok vetni a dolognak. Amúgy pofátlan módon megint elég sok a párhuzamos nálam, de egy olyan nincs, aki miatt azt mondanám, hogy akkor a többivel nem foglalkozom…Pedig, ha azt érezném..simán..kétségek nélkül…de vagy nem tetszik, vagy nem tud hozzászólni semmihez, amit mondok. Egy másik: Pl. valamit előadtam, erre mi volt a reakció: „én nem szoktam ilyen mélységekben belegondolni, az élet dolgaiba” (többet nem találkozom ezzel sem)

Laktóz érzékenységem a köbön, viszont már csak 200 Ft-om van, fizetés meg sehol..és már elég rendesen tartozom mindenkinek….érdekes, emiatt valahogy nem aggódom :)

"Csak egy dolog rosszabb annál, ha meghal a fiad, az, ha meg akar halni"

Azt mondták meg fog viselni. Nem viselt meg.

Az eutanáziáról szól..., arról, hogy valaki ágyhoz kötve éli mindennapjait hosszú évtizedeken át és meg akar halni, hogy megmaradjon méltósága.

Megértem, egyetértek.

A élni és halni is csak szabadon lehet, mindegyikre fel kell készülni.....Persze mit tudhatok erről, hiszen nem rég születtem.

Volt három ember az életemben, akiket nagyon szerettem. Amennyire az egyik ember közel állhat a másikhoz, annyira közel álltak. Végignéztem a haláltusájukat: ahogy aszott sovány kézzel a fájdalomtól meggyötörten rágcsál egy bőrmadzagot, ahogy teljes tudatában -élete hamarosan elkövetkezendő végének- viccet mesél..., ahogy elszorítja az infúzió csövét újraélesztés közben, és azt nyögi hagyjatok meghalni...hárman három különbözőképpen kívánták ugyan azt...

Már akkor elengedtem őket, míg mások, szeretetük nevében a mai napig, leginkább azt sajnálják, hogy mennyivel lett rosszabb, így az ő életük...kemény szavak ezek..de ezt érzem...

Elengedtem őket, már régen, azért, mert nekik így volt jobb...ezt jelenti szeretni, valóban önzetlenül szeretni, azt hiszem...elengedni, ha a másiknak úgy jobb..

"cica, nekem nem is kell más, kivéve Chile, Society Islands, Új Zéland, Vietnam, India, Nepál és Mount Everest, csak h lássam, utána elveszlek....Vagy elvehetsz....vagy fordítva, elveszlek, és kelet felé indulunk.... Rendes srác vagyok, akármit gondolsz. Szép vagy, és nem azért gondolom, hogy hízelegjek, és a lábad közé varázsoljam magam, hanem szép vagy itt is, ott is, az eszkimóknál és az egyenlítői indiánok közt is. Nekem elhiheted. Sok Világjárók könyvet olvastam. cép vagy, és nem érdekel, ha itt hagysz. Hagyj itt. vagy csókolj. A Föld és a Vénusz most haladt el egymás mellet párszáz kiló méterre. Szinte megőrülök érted. Bizonyára van jó pár sarkvidéki amorózó, ifjoncok, kik úgy érzik, a legjobb vadászok volnának e föld kerekén, ha csak rájuk pillantanál. Rám pillantottál. Tudod szeretlek, és jegesmedvét szelídíthetnél előttem, akkor is enyém lennél."

 

Na és vele még sosem találkoztam, és van egy olyan érzésem, hogy ezek után nem is fogok. Pedig normálisnak tűnt, aztán amikor el kezdett ilyen és ehhez hasonlókat írogatni, akkor megijedtem, és mondtam neki, hogy ez sok nekem, és nem kéne, nem értett a szóból…ma reggel msn-en ez fogadott.

Azt hiszem tiltóra teszem....

 Volt tegnap egy másik is, na az egy szép pasi volt, de közben annyira egyszerű, mint a csigaház, a helyesírás alapvető szabályait sem tartja figyelmében..és azt hiszi, hogy megelégszem a férfiasságának nevezett dologról elküldött képpel...hát ha csak egy f@szra volna szükségem, már rég megtaláltam volna az Igazit.

A harmadik, na vele randiztam, csak 30 kg-val volt legalább nehezebb mint a képen, és nem izomzatra gyúrt, hanem csak terpeszben tudott menni a pocakjától….

Egy ODI-val kevesebb az életemben. Megéltünk két randit.

Utána beközli nekem msn-en, egy nap hallgatás után, hogy gondolkodott és időre van szüksége, mert jelenleg még sem akar kapcsolatot. Mondtam neki, hogy nem ér meglepetésként, tehát tudom. Erre igen csak meglepődött.

Gondolom azt képzelte, hogy Ő dob ki engem. Ezért volt a meglepetés, amikor közöltem, hogy én nem várok senkire. Erre fordult a kocka, hogy „azért találkozhatnánk”. Mondtam neki, hogy kizárt, hogy én valaha akarjak még vele találkozni. Erre besértődött. Én meg letiltottam és töröltem.

Hogy mitől béna pasi= ODI. Attól, hogy egy újabb dugógép, aki nem tudja mit akar. Szánalmas…

Hát igen:) Már akkor éreztem, hogy valami nem stimmel M-nél, amikor először mentem hozzá. Csinos, szép lány, jó kedvű, nagy szomorú barna szemekkel.

Egy fél óra múlva, már kiderült, hogy van egy 4 és fél éves kapcsolata, 23 évesen...és a "hogy vannak együtt" kérdésre a válasz akkor az volt, "jól meg vagyunk"..na nem feszegettem tovább...ha akar úgy is beszél róla.

Ma mentem ismét..

Kérdezte mi van velem, meg a pasikkal..elmondtam neki az utóbbi napok terméseit...:) Meg, hogy nem kiabálunk el semmit:))
És elkezdte mondani, ahogy az lenni szokott..kihozom az emberekből ami fáj, nem baj ez, minden érzékem ráhangolódva másokra..Nyilván nem tenném, ha nekem ez nem volna jó...

Lássuk be minden kapcsolat adok-kapokról szól..
Bejön miattam szombaton, amikor szabad napja volna és igényesen, tehát nem felületesen dolgozik..Egyébként is örülök, hogy segíthetek..ha kérik és van rá kapacitásom, mert hogy nem mindig van...

Kiderült, hogy a kapcsolatát állóvíznek érzi, hogy mindenkitől azt a tanácsot kapja, hogy meneküljön, mert ezen a helyzeten nem lehet változtatni, hogy fiú sem tud változtatni, nem akar, mert szerinte lusta, meg ezt látta a fiú is szüleitől..meg hogy már százszor szakítottak, de mindig ő keresi előbb a srácot, mindig megbeszélik, vagyis ő beszél, a srác meg azt mondja, hogy ne hisztizzen már..

Végül kiderült, hogy M. sem tett meg mindent a kapcsolatért, hogy nem is ismerik egymást, hogy nem tudja mi jár a másik fejében, mert sosem kérdezte meg tőle, hogy nem szerveznek programokat csak tévét néznek meg alszanak, amikor együtt vannak, na és ez megy több mint 4 éve...

Mondtam neki, hogy jogosan elégedetlen, de ha azokra a kérdésekre, amelyek most a beszélgetésünk során megfogalmazódtak benne, nem tudja a választ, akkor előbb talán ki kellene derítenie...néha jobb, ha figyel és hallgat a másikra és a saját érzéseire, mintha csak az akaratát próbálná érvényesíteni...Nehéz okosnak lenni...nagyon nehéz...de én is elkövettem ezeket a hibákat..teljesen beszűkült tudatállapotban követelőzni...

Ez bizony a tanult tehetetlenség...hiszen nagyon könnyen csapkodunk a másik fejéhez dolgokat, hogy mit kéne, meg hogy kéne, hogyha ő maga nem mozdul el semmilyen irányba, csak utasít, erőszakoskodik, önérvényesít, miközben pontosan tudja, hogy a másik fél, akivel együtt van nem is látott másmilyen példát maga előtt, tehát fogalma sincs mit kellene tennie...azonban M. is ezt látta otthon...hogy mondani kell mint a verkli, tenni meg lusta érte..és csak áll széttárt karokkal, hárítva a másikra a felelősséget..

Ebből jutott el odáig, hogy akarja e még ezt a kapcsolatot annyira, hogy tegyen érte..

Igen jó a kérdésfeltevés saját magának:)

Végül el jutott odáig, hogy igen, mert szüksége van arra, hogyha ki is lép egyszer belőle, akkor biztosan tudja, hogy mindent megtett érte..nem akarja a lelkiismeret furdalást..
De mit is tegyen?
Ilyenkor mindig valami kézzel fogható dolgot várnak tőlem:) Nem azt a mondatot, hogy befelé figyelj és tudni fogod a választ...
Mondtam egy-két ötletet, hogy próbáljanak ki együtt új dolgokat, ami feldobhatja mind érzelmi mind szexuális téren a kapcsolatukat..de ez nem elég, ideiglenesen működik...azonban egy kapcsolatért folyamatosan, megállás nélkül dolgozni kell..Ha fontos az életedben a párkapcsolat, akkor ott többet kell dolgoznod, mint az életed többi részén...nem csak várni az újra fellángoló nagy szerelmet...
Javaslat: Kérdezd meg, ő mit szeretne? Milyen lehetőséget lát a kapcsolatotok továbbfejlődésére? Min szeretne esetleg változtatni? Mi az ami nem tetszik?

Olyan kerek szemekkel nézett a lány rám, mint egy újszülött boci, mert ezek még sosem jutottak eszébe.

Hát ez az :) Ami nekem egyértelmű, az nem biztos, hogy mindenkinek az, és fordítva:)

Nincs ezzel baj:) Szeretni, azonban "egy döntés és nem érzelem" (Scott Peck: A járatlan út)

Elég döbbenetes kijelentés, de gondolj bele 40 évig nem lehetsz állandóan szerelmes ugyanabba az emberbe:))

Jönnek a kérdések, és "mi van ha nem lesz nyitott az új dolgokra, ha nem jön el velem színházba, meg vacsorázni, vagy ha nem tetszik neki a ruci amit kinéztem magamnak..."

"Ez erősen esetleges..Amíg nem csináltad meg, nem tudhatod..nem beszélni kell, azt mindenki tud, hanem cselekedni..foglald le az asztalt, vedd meg a színházjegyet, szervezd meg az utazást, vedd meg a ruhát...főzz neki egy vacsorát...stb. Ha ezek után is passzív marad, ami benne van a pakliban, akkor Ő nem akar változni, és változtatni, mert akkor neki minden megfelel úgy ahogy van...akkor bizony el kell gondolkodni megint, hogy érdemes e ebben a kapcsolatban még egy percet eltöltened...és akkor már fogsz tudni lépni..ebben biztos vagyok. Hidd el, hogy szép vagy, csinos vagy, okos vagy, és nem fogsz egyedül maradni:)"


Hogy miért?

Mert ilyenkor jövünk rá arra, hogy mennyi energiánk van, hogy nem vagyunk eszköztelenek..., és pl. én, ha látom, hogy képes vagyok változni és változtatni, akkor tudom annyira értékelni, becsülni magam, hogy ne nézzem végig, ahogy elmegy mellettem az életem...


"Megcsinálom, See you next time:) és beszámolok a fejleményekről:)"

Új technika:) Kimondom, amit gondolok, rögtön...hallgatok a megérzéseimre nincs mese, soha többé nem leszek türelmes ismerkedésnél..ha valami gáz, rögtön megmondom.. sőt a randin felállok és otthagyom a pitlibe...na nehogggymár...

Jönnek a kicseszett, nyomulós beleszerettem, meg imádlak statikkal, vagy játszadoznak, írogatnak, hogy húzzanak...na elmentek ti a jó...:))) Nekem erre nincs energiám...

Elegem van abból, hogy jó fej vagyok aztán kapom a görénységet...

Nem megy az őszinteség nekik, nem mondják meg mit gondolnak....az ő bajuk...engem nem fog senki sem talonban tartani...

Jah és az "smsre sem méltatok válaszolni srácnak" is írtam egy köszönő levelet, hogy nagyon tanulságos volt az eset...ott is tudtam mikor kéne felállnom és azt mondani, hogy viszlát...., hallgatni kell a megérzéseinkre, azok nem tévednek és megspórolom a szenvedést is magamnak...nem mintha mély lelki traumát okozott volna az utóbbi eset, de eléggé szimpatikus volt, na ez az amikor egy mosoly meg tudja vadítani az embert...Mindenesetre nem akartam (konkrétan idézve egy másik valakinek a naplójából)” baszatlan picsának” tűnni, azzal hogy jobban kimutatom az érdeklődésem.. nem táptalaj nélkül, akartam magot vetni...

És még egy napon alatt is hogy meg tud változni a véleményem:)

Egyébként továbbra is tartom magam ahhoz, hogy törölni fogom magam...De addig is, többet nem engedem meg, hogy kellemetlenséget okozzanak ezek a dolgok...

Most hírtelen az ötlött a fejembe, hogy ha törlöm magam, az vajon gyávaság vagy megfutamodás-e a kihívás elől...? Nem lehet, hogy meg kell tanulnom NEMet mondani, és azért történik mindez...?

Lehet, meg kell tanulnom, hogy csak ahhoz legyek türelmes és arra figyeljek oda, aki valóban megérdemli...ez hírtelen most ütött szöget a fejembe...

Mert az való igaz, hogy én nehezen tudok nemet mondani, főleg időben nemet mondani, így folyamatosan azon kerregtetem magam, egy-egy negatív tulajdonság felfedezése után, hogy valamit biztos én nem látok jól...pedig lehet, hogy még a vak is látja:)))

Azóta sem jött válasz az sms-re.

Már kevésbé bánt, de nem akarok eljutni odáig, hogy érzéketlen legyek.

Törölni fogom magam a társkeresőről, azért, hogy tartsak egy kis szünetet. Kell a rekreációs idő. Ha már két hétig nem leszek fent, szerintem újult erővel tudok belevágni ismét a párkeresésbe. És talán vissza sem regisztrálom magam, hanem megpróbálom IRL. Bár ötletek hiányában szenvedek, hogy hol lehet és érdemes ismerkedni…

Addig is próbálok szépülni. Rendeltem ruhákat, járok edzeni, és jövő héten tervezem, hogy eljutok fodrászhoz….egy rendes fodrászhoz és végre nem fog érdekelni, hogy, mondjuk a kétszeresét fizetem, mert megkérem, hogy legközelebb csak 3 hónap elteltével kelljen mennem.:))

Ismét megbántva.

Tehetségem van olyanokkal összeakadni, akik aztán jól megbántanak.

Mit vártam?

Hát annyit, hogy nem hív el egy újabb randira, ha nem akar semmit…

Vagy mondjuk, válaszol az egy darab sms-emre amit ma írtam neki…hogyléte felől érdeklődve…Nem tapadtam és nem voltam erőszakos…annyit kellett volna írnia, hogy ne haragudj, de mégsem szeretnék veled többet találkozni. Még indoklás sem kell…és szépen tudomásul veszem..elválnak útjaink harag nélkül..most viszont meg vagyok bántva, mélységesen lesújtva, és természetesen ilyenkor azt hiszem az én hibám az egész…

De az én hibám, törölnöm kellene onnan magam…

Érdekes dolog ez...

Mindenki mindent játéknak fog fel..

So be it:) Akkor játszunk, én nem vagyok rossz játékos, csak fölöslegesnek tartom!!!!

Na persze az is ott van, hogy azt gondolom, elég érdekes nő vagyok ahhoz, hogy ne kelljen ilyesmikre szorulnom, de úgy látszik ez mégis csak szükséges...

Bár tény hogy sosem hittem abban, hogy társkereső oldalon fogok mély érzelmi kapcsolatot kialakítani.

Viszont egy lehetőségnek tartom.

Nincs okom elkeseredni, tényleg annyi embert ismertem meg, hogy már nem tartom fejben a számokat. Voltak, és vannak közöttük igazán érdekes emberek. Értéktelennek senkit nem neveznék, csak érzelmi értelemben fogyatékosnak...

De, lássuk be én sem vagyok különb, csak néha azt hiszem, pedig nem...

Már rég megtalálhattam volna a Rendes Srácot, ha akartam volna, de akkor még nem akartam...

Most meg kitartok a korábbi döntések mellett, és áltatom magam, hogyha valakivel kapcsolatban, akkor nemet mondtam magamnak, annak oka volt.

Nyilván mindig olyasmire vágyom, ami elérhetetlen… a legtöbben az elérhetetlenségből sportot űznek.

Számukra veszteség.... (mindent tudok amit egy nőnek tudnia kell:))), ők „Barbit” keresnek, na én NEM plakát arcút. Hanem egy rendes, viszonylag művelt srácot, akinek szép a mosolya és karakteres az arca.

A karakteres, nem a beautifullt jelenti nálam, hanem a rajzolhatót. Ezt most komolyan mondom..akire ránézek és látom, hogy hányféleképpen alkotnám újra, raknám össze vonalakból, krétacsíkokból arcának barázdáit.

Néha találkozom egy-egy ilyennel és akkor örülök, aztán amikor meg sem akar ismerni, nem akarja látni az értékeim, akkor kevésbé.

Csak itt van a neurózis…, amikor az ember el kezd gondolkodni azon, hogy vajon Ő e a felelős azért, hogy nem akarják megismerni…de nem lehetünk ugye  mindenért mi a hibásak. Az eszem tudja, a szívem sokszor nem.

Scott Peck azt mondja erre, hogy nincs egészséges pszichével bíró ember. "Mert az emberi lét egyik legalapvetőbb problémája annak helyes eldöntése, hogy miért tartozunk felelősséggel és miért nem."

Na, hát egyszerűen, elképesztő…

Egy barátnőmmel esett meg a minap …

Randizott…, egy társkeresőről szedte fel a hapsit. Ez volt az ötödik találkozás, de érezte, hogy nem stimmel valami…

Mindig csak későn tudtak találkozni és viszonylag ritkán, sőt amikor fel akart menni hozzá a negyedik találkozáskor, akkor elutasító választ kapott.

Végül mégis, úgy alakult, hogy a pasi lakásán kötöttek ki, és hogyhogy nem kiderült, a delikvensnek több éves kapcsolata van, ami egy pillanatra kisiklott, ezért nézett új husi után…

Most kedvem volna egy cifrát káromkodni, mindenki gondolja hozzá…

Hol van a tisztesség?

Miért kell ez? Miért van ennyi felnőtt óvodás, aki nem tudja megoldani a problémáit és azt hiszi, hogy azzal, ha keres magának egy másodikat, majd minden jobb lesz…

Na és ezek után, még meg merte kérdezni, hogy találkoznak-e újra…

Baltával vágnám le…

Sajnos ez velem is megtörtént kétszer, csak én naiv voltam, akkor még azt hittem a filmeken kívül ilyen nem létezik, így egy esetben érzelmileg bevonódtam…elég nagy volt a pofára esés…

Annyira reggel van, hogy nagyon… hihetetlenül álmos vagyok, rettenetesen kattogott az agyam tegnap, későn nyomott el az álom és K. is sokáig fent volt, nekem ecsetelte az általa megélt nagy nehézségeket. A téma, hasonló, egyel több dolog, amit nem értünk a férfiakban.

De hát ezt részletesen nem írhatom le. Minden esetre elég nagy balfasz ez a pasi is…

A magam részéről csak annyit mondhatok.

Nyilván a férfiak egy jelentősebb részének, amikor mond valamit, és ráadásul írásban, nem jelent semmit….Csak bennem lehet a hiba, hogy mindent komolyan veszek, mert arra számítok, hogy…. ha a másik mond, ír valamit annak egy részét komolyan is gondolja, vagy legalább jelzi, melyiket nem. Mondjuk, magamból indulok ki. Vagyis, ha nem vagyok alkoholos befolyásoltság alatt, márpedig mostanában nálam az italozás igen ritka, akkor, amit mondok készpénznek lehet venni. Gondolom ez volna normális…hát de nem, ez nem mindenkinél van ám így és az én egyszerű, naiv lelkem, mindig ennek a csapdájába esik.

Pedig annyira szeretném hinni, hogy nem mindegyik, kivétel nélkül egyforma…de nem cáfolt még rá egyik sem.

Jó, most ilyen hisztis picsának tűnhetek, meg minden, aki egy apróságot felfúj, de az igazság az, hogy nem…én vártam és felöltöztem, csinos voltam, és….még egy sms-t sem küldött, hogy bocs még sem, vagy valami…

Na és ebből van elegem, rettenetesen elegem, mert tartom magam annyira megértőnek, hogyha meggondolja magát, vagy történik valami, akkor megértsem, de ezt….

A másik, amit el kell mondanom.

M., hogy miért nem folytatjuk, onnan, ahol abbahagytuk?

Mert már nem tudok hinni abban, hogy meg tud valaki igazán változni. Ha korábban nem ment, akkor most sem fog, vagy esetleg azt mondhatnánk, hogy akkor nem voltam elég fontos, de akkor mi garantálja, hogy most az lennék. Én nem sokat változtam korábbi önmagamhoz képest, és a vége megint az lenne, ami volt. Ezért mondom azt, hogy most már, bármennyire szerettelek is, egyetlen dolgot tudok neked adni, a barátságomon kívül, egy leckét…,hogy meg tanuld, mindennek, amit teszünk, és mondunk, következménye van.

Ebben a világban sokan hiszik azt, hogy következmények nélküli, nem törődnek másokkal, és én nem akarom, hogy te egy legyél Azok közül. Ezért ezt az egyet adhatom neked, reménykedve abban, hogyha találsz egy nőt, akit majd jobban szeretsz, mint magad, nem követed el ugyan azokat a hibákat.

Kispál_Húsrágó hídverő

www.youtube.com/watch